Százszorszép

Életdalok , pillanatszösszenetei,versszerelem,szeretettánc,muzsika hangja...

Legfrissebb bejegyzések
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Címkefelhő
HTML
Mysty Kata: Imaszó

Mysty Kata: Imaszó

Mindig ható az imaszó...
Te igazgass, Mindenható!

Mindent megadsz , bár hallgatag...
Jó vonal a Te vonalad!

'Kit meghallasz, felkeresed
vigasztalván, mert szereted,

ne feledje, a jöttödet
Jöttödről szól az ígéret.

Számonkérhetsz majd mindenért,
Lőn nagy ára, lesz fizetés!

Mysty Kata : Tükör és toll

Mysty Kata
Tükör és toll

A valóság olyan tükör,
Tollba mondja , amit fütyöl;
szaladó szél, visszhangzó part,
erdő csöndje, s a holt avar.

Tollat ragad, s mind amit lát,
Versbe szedi minden titkát.
Rigó hangján, kotta lapján,
Ahol várja mező, s kaptár...

Régi pennám, nem haragszol?!
Nem köt semmi, nem marasztal.
A múzsámat felnyergelem,
A rímeknek nincs kegyelem.

Lantos vagyok, azzá lettem,
Élményekkel telve lelkem.
Szabásmintán már a kezem,
Formál a szív, azt követem!

Új a tollam, szóra éhes
Nyelvem hegyén íze édes.

Anyanyelvem oly szépséges,
Szókincsének Ég a vége!

Verseimnek közegében,
Lombos fa lesz közepében.

Szent a szándék, teszek érte,
Akaratom hulljon térdre.

Lantom dolga , s ahogy mondja,
tiszta forrás annak kútja.

Emberi, ép, s Szép vezesse
fennmaradni e nemzetet!

Fel is nőjön, naggyá tegyen,
Árulója egy se legyen!

 

Nem változom...

Mysty Kata : A Gondviselés

Szivárványt viharért ad,
Könnyekért mosolyt,
Ígéretet gondoskodás gyanánt,
Áldással felérő megpróbáltatást,
Sóhajtásra édes dallamot,
Éhezésre lelki falatot.

Barátot küld, ha elestél.
Imára postázza válaszát,
Isten oltalmaz igazán!
A Gondviselés szab irányt,
Mindenre legjobban vigyáz!
A rend benned mindig helyre áll.

Akkor...

Csak akkor élek
ha Anyámhoz térek,
Akkor nem félek,
ha Vele beszélek...
Versben mondom el,
hol rontottam el...
Mit rontottam el?!


Nem  változom

Nem vàltozom én se már ,
Maradok az a régi.
Nem vagyok sem érdi,
Sem aradi szép kislány ,

Nyírségi táj a hazám,
Két Szamos lankáján.
Alig vár ma énreàm ...
Drága anyám, - jövök màr!

Nem változott semmi sem,
Anyám arcát figyelem,
Barázda kap "telibe",
Gyorsan futok elibe..

Mysty Kata : Hazafelé

Hazafelé

1.2.

1.
Rezeg a léc, a létemé,
Bandukolok hazafelé...

A léc alatt szakad szívem,
lyuk a falán, szinte liheg.

Zengő-bongó hangszer volna?!
Csengő hangját szerte szórja.

Mintha egyre csak terelne,
Merre vigyem a keresztem.

Mennék én már, hogyne mennék,
Visz a végzet Hazafelé.

Utam nehéz végéhez ér...
Acéllá edzett az életért!

Rezeg a léc, a létemé,
hazajutok érzem én...

2.
Szeretem az utat,
`mely hazafelé vezet,
bár göröngyös földút...
rajta - "alföldi" kereszt.
Döcögve halad az élet szekere,
de a lélek...
szabadon szárnyal felette.

Egyenesen, nyíl mentén,
mint legény a talpán jár,
csakis "földtől földig",
és mintha ezt mondaná:
- Így tegyetek, Emberek...
járt utat kövessetek,
járatlanon vigyázzatok,
- Meg ne kövezzenek!
A keresztnél megálljatok!

Együtt

Mysty Kata: Repülnék

Repülnék én ágról ágra,
Otthonszagú édes tájra!
Édesanyám pitvarába ,
Mert a szívem olyan árva...

Mystyk

Mysty Kata : Gondolat gondolám

Mysty Kata
Gondolat gondolám

Lélekvizeken evezek,
Gondolat gondolám
habokat szel szaporán.

Alant a vízcsobogás
szólít édes mostohán,
Jézus nevében igazán.

- Istengyermek keres,
hogy hitem teljes legyen!
Békém helyet Benne kutat.

"Tudd kivárni majd halálod,
Félelmed messze szálljon,
Gyöngyöző lassú sétányon ..."

Mysty Kata : Halak vagyok...

Mysty Kata:
Halak vagyok...

Halak vagyok ,
gondokban úszom,
horgászszívre vágyom,
ez a nagy álmom!

Aki zavaros vízben
halászgat - elázhat;
A múlt tetemét fedje majd
fátylával a feledés.

"Halak vagyok "
csalit nem akarok...
Víztükör - álmok:
halas karácsonyok.

Mysty Kata : Tehetség

Mysty Kata : Tehetség

 

Mindenkinek van tehetsége,
a kiteljesedés is adott,
Senki semmiből sem kitagadott...

Magasztald alázattal csak Azt,
akitől ez is megadatott...
Emeld meg Előtte a kalapod!

Mysty Kata: Elengedlek

Mysty Kata: Elengedlek

 

Kimondjuk a szót sokszor! Ó, de hányszor!?

Édesanyák  kezét elengedni nehéz,

Mégis, hogy megkönnyítve útját a végtelenbe,

igent mondva az örök Igaz Szeretetnek...

 

Többször kimondjuk ha kell,

- menj, gyermekem, elengedlek!

Vissza nem tartható - az életutazó,

sem a halandó haladó!

Integetünk szívből, elragadón

de , mint a mágnes, visszatartón.

 

Kimondjuk, bár iszonyú...

Menj, kedvesem,  menj, ha már vár a másik!

Megtartani volna kár is,

"ha már a szekér szalad.."

Integetni szabad, a szeretet elenged

Menjen a lelketlen. Menjen, ki mostoha!

Mysy Kata: Májusi zápor



Mysty Kata
Májusi zápor

Májusi zápor mossa a földet;
ragyog is vígan utána a Nap.
Minden frissül a földi folyóban,
termékeny élet szerte a szárban.
Terülj asztalunkra és kínáld
Tenmagad, - "paradicsomi" világ!

 

 

NAPjaim...Napra készen

Mysty KAta : Napra készen

Szép új hétre,
Kincsed kézben
Élettérben...
Vedd is észre
Napra készen
Mit kapsz épet,
S mit adsz érte !?
Szép új hétre,
Kincset kézbe!
Az Élet végett
munkáld lényed!

 

 

 

Vagyok,
csak van-nal leszek
a voltammal - Jelen.  sk

Mysty Kata : Kvóta nóta

A kvóta nóta
nem magyar nóta...
Illik ezt tudni,
Nem oly régóta.

A kvóta nóta
idegen szólam,
Fittyet hány az
a magyar szóra!

Kvóta a nóta
hamis hangzója,
Sosem lesz józan,
Ki más pénzét szórja...

A nóta kvóta
Kisült piskóta,
Észbe se fér be,
semhogy szakajtóba.

A kvóta nóta
egy diaszpóra,
Ha az élet szava,
Miért cinkosa?

Annyi szépség...

Annyi szépség vesz itt körül,
Mint szeretet ölel át és örül,
Közel hoz téged is,
Más minden eltörpül...
Csak megállít , s egy pillanat
közelében te is felröpülsz...

Mysty Kata :  Annyi szépség

Édesanyám...

Mysty Kata
Anyám, Édes!

Síron túl is éltet Lelked,
Édesanyám!
Gyermekszívnek édes méz ez,
melegséged mindig érzem!
Emlékezés tart meg, Anyám!
Elégséges megmaradás?!
- Visszahozni újra, újra! -  nem tehetsz mást!
Erőnkből csak erre futja.
Bánatomnak nincs kiútja....

Szeretet lát, reményt szerez,
Veled mindig, Te énvelem,
Így volna jó nekem, s Neked...
"Síron túlit " szerethetek...
Térdre omlón, megbékélten...
Anyák napján mindenképpen!

Síron túl is él, 'ki éltet....
Sárga rózsa kézben, - kérdez!
Élőt, szépet ki visz Néked!?
Vigaszod volt, az lesz, érzem.
Visszahoz majd emlékképpen...
Már sokadszor, - Anyám, Édes!
Kincsed, kincsem, lényed, véges,
Helyedbe lép Isten-Képlet!
Lehetetlen Nála nincsen!
Áldást Reád most Ő hintsen!

Mysty Kata : Elengedlek

Mysty Kata: Elengedlek

Kimondjuk mind ezt a szót...
"elengedlek"...
- Anyám kezét engedtem el
alig sietve
Így könnyítve az útját,
- végtelenbe!
" örökül: az Igaz "Szeretetnek..."

Kimondjuk többször is ha kell,
- menj, gyermekem, elengedlek!
Vissza nem tartható az életutazó,
-  sem a halandó haladó!
Integetni, szívből-valón, elragadón,
de mint a mágnes vonzva,
mégsem visszatartón.

Kimondjuk, bár oly iszonyú...
Menj, kedvesem...
menj, ha már a másik vár!
Megtartani Téged lenne kár ,
"már a szekér szalad.."
Integetni szabad,
A szeretet elengedi
a lelketlent...

Aranyesőnk

Mysty Kata
Aranyesőnk

Aranyod a mienk,
Ékszerünk vagy igen!

Mint virít sok kincsed!
Ajándék biz' mindez...

A kertek Nap-tüze,
örökös szép dísze,

Eső-nyi léted van,
elázni sose hagy!

Holdként ha világolsz,
sötétnek kitárod

szépséged kapuját.
Az álmok homályát

fényeddel sárgítod,
Szívünket hódítod!

Aranyat hullatón,
lehetsz a szószólónk!

Hulljon is szüntelen,
úgy mint a kegyelem

 

Szeretve Szerető!

Mysty Kata : Szerető

Szerető szeretőt...
ne keress, elveszt Ő!
Tékozlón visszatér
Atyjához vigaszért.

Szeretve Szerető!
Légy kérlek, magvető!
Magadat temető,
Újakat teremtő!
Urunkat követő!

Nem lehetsz elvesztő,
bűn-terhelt botrányhős...
Pokolra sem való,
Lelkeket eltipró!
Kegyelem bitorló!

Társad vagyok

Társad vagyok...

Társad vagyok, ki egyedül "Fél".
Társadul az ég rendelt melléd!
Soha sem fél, aki veled él,
Válladra hajtja le a fejét.

Ki veled ébred a Napja szép,
Soha nem hagyja el a remény,
Mint egy tündérmesés égi fény,
Virág a lényed, vétked a szél...

Csillagvirág szirom, nem kevés,
Fényesőként hullik, ettől kék...
Költeményt szülve és szép erényt,
Társunk lesz mindez, és mi Egész!

Mysty Kata

Mysty Kata : A lajstrom

Az ember Uram, melléd leül,
Dicsér Téged, hogy könyörülj...
Vétkei lajstromát írja körül,
Talán a fele , - ha eléd kerül...

Nem tudja mennyibe kerül,
Csak reménykedik, hiszi szentül
Kegyelmed semmibe se kerül.
És irgalmad is biztos megtérül!?

De Te már ennek is örülsz,
Gyermekeid mellé leülsz,
Vigaszt adsz,megkönyörülsz
A lajstromot fogadod el mentségül...

Mysty Kata : A lajstrom

Ünneplünk, Élet!

 

Mysty Kata
Ünneplünk, Élet!

Karácsony angyal, derengő Hajnal...
Ünneplünk, Élet,
Te ragyogsz most fényben!
Csillagok fürtje, Jézuska küldte.
Fagyos kis kezek tőle melegek.
Test a lélekig örömtől megtelik.
Magához ölel a Szeretet-közel!
Fenyőn csillagon csillan az irgalom.
Szívünk szalonja szólít, s orgona...
Betlehem-csoda az ember mentora.

Világra jöttem- Videós versem

Lelkem a kertem _ Videós versem

Karácsonyt várván- Videós versem

https://www.youtube.com/watch?v=q2hqRqLYnZ0

Csoda _ videós versem

Karácsonyi fény - Videós versem

Üveggolyó

Üveggolyó

Kicsi üveggolyó, amit adhatok,
Ezt mindig magadnál tarthatod.
Legyen ez az életed mása,
Útjaid, céljaid biztató varázsa!
Ha kezedbe veszed és nézegeted,
Lásd benne azt, mit a jövő üzen.
Gördítse fonalát sorsod labirintusán,
Fénye éke kísérjen vágyaid vonatán!
Szeresd benne mindig önmagadat,
mert embervoltod egyszeri csoda!
Aztán, ha egyszer majd eljön a vég,
Kezeid közt simogasd kicsit még...

Mysty Kata

Betegségben - Videós versem

Aranyszabályunk

Mysty Kata : Aranyszabályunk


Álmod ha, én voltam,
Lettem a tévutad...
Szívednek szerelmét
a szívemben érzem én.
Magadra hagytalak...
Hiába szerettél,
Fáj ez édes méreg,
de Lelkembe vésett...

Nagyon ma sem értem,
de magam elítélem...
A várakozás meddő,
És fosztogat az idő!
Már csak titkom maradsz,
Bennem elhamvadsz...
De az igaz Isten előtt,
mégis enyém maradsz.

Légvár már és enyészetház,
ahol tán sírhely is vár.
Szent mint szent a vallásunk,
s egyben oltalomvárunk,
A szerelmünk, - mert hisszük...
mégis aranyszabályunk!

Párizs, az éjszakád...

Párizs, az éjszakád...

 

"Van-e szebb a bíbor alkonyatnál,
száz felhőt színező lenyugvó napnál?"
Ennyi szépség sem tudja feledtetni,
Mily szörnyű gaztettek képesek születni!!

Gyászol a láthatár fekete szalaggal,
A tóban, - ruháját mossa, - hallgatag.
Reszkető zokogás és gyásztoborzás,
- Sirató fényvarázs Párizs, az éjszakád!!
mystyk

 

Mysty Kata : Mi haszna?

Feljött a nap, s lemegy,
Virradat alkonyt les...
Az ősz is elköszön,
Megpihent, 'mi örök!

Keresztre feszítve....
Kegyelt és kegyvesztett,
Ami ma elveszett,
Törékeny szeretet!

A jelen drámája
nőttön nő százszámra...
Elszakadt reményszál
"a megszállt", - megszánd!

Semmit se tehetünk,
A gonosz hatalmas,
Megálljt az Irgalom
szabhat, de - Mi haszna?!

Egyszer tollat fogtam a kezembe

Egyszer tollat fogtam a kezembe,
Benne maradt az örökre...
Mintha halkan könyörögne;
- ne vesd, ne dobd magad" a szemétbe!"

Akad téma, ott hever - előtted,
Bármi jöhet, féld a jövődet..
emlékszállal, Szépbe szőve,
múzsa csókja mindenkor - kelőben!

Mysty Kata : Egyszer tollat fogtam a kezembe

saját montázskép

Apukámmal és első gyermekemmel..Lalával

Mysty Kata : Égbolt

Mysty Kata: Égbolt

Végtelen térben örök mező.
Fedél vagy,
a Létstadion ablaka.
Anyaföldünket védő burok,
szemfödél-nyugalom - szavad.

Kékséged tisztít és betakar.
Sötét felhője mint oltalom,
Uram, én elfogadom!

Égitesteknek útvonal,
mindahány az Élet ura.
Létharc fenn és lenn...
Küzdőtér a harmóniáért,
s a szivárvány égi trónjáért.

Mysty Kata: Megpihen,'ki élt

Mysty Kata: Megpihen, 'ki élt...

Elsöpör a vég...Életünk véget ér!
Ettől csak az fél, aki nem úgy élt,
hogy egy merész álom,
a messzi cél...
hanem az öncél vitte,
vezette át ezen világon!

Megpihen, 'ki élt, hátra sem néz,
s mint "Együnk" - hal mindenkiér'....
a gondolat - vezér -,
figyelmünket az ittmaradóra fókuszálja,
akinek sokkal nehezebb,
elviselni ezeket!

Halálunk nem a Vége, kezdete
valaminek...
Ami egy csodával határos élet,
titkokkal ékes,
véget nem érhet,
ha Jézussal beéred!

 

Mysty Kata: Érte kár...!

Mysty Kata
Érte kár!

Nem vártam,

üres perc nem nyomhat,

nem nyomaszt!

Kéznél van az Írás,

Nem nehéz a nyitás...

Szóba áll velem a szentírás,

Szóra szó, szép e tár.

Épít épre hittel, kész a tétre; öröklét ez

Üdve édes méz,

Haza hív, haza még!

Lelki társ, téged vár,

Szeretet! - Érted kár!

Hisz mindenkire vársz!

Vladimir Volegov fényképe.
Forrás: facebook.com/VladimirVolegovOfficial/photos/a.171056096251240.34483.169161913107325/943257409031101/?type=1&fref=nf&pnref=story
Mysty Kata: Asszonyom!Kozmucza Flóra!

Asszonyom!
- Kozmucza Flóra -

A bús szeretet nyomában...
Ön
az utolsó menedék,
a gyógyító puha kéz,
Ihletadó Múzsa, 'kinek örök a csókja.

Egy csodagyerek sorsa hányatott,
az egyetemig mégis eljuthatott,
de a horgeri gőg - a színről - letolhatott!
Idegsejtjeit nem táplálta lét,
ezért rövid tévút lett az ittlét.

Nem menthette meg Attilát,
- hiába úgy szerette!
Át Gyula karja ölelhette,
de a Múzsája maradt örökre.
Lelkiismerete sokáig emésztette,
- megviselte.
Tudta nagy baját; - 'kinek nincs munkája,
- se elesége, se felesége...
- A Balsors az ellensége!

Elméjét ez zavarta, zaklatta,
Önt meg aggasztotta,
Akarta-e Őt, vagy csak "zaklatta"?
Szívét csak felkavarta...
Ön volt az utolsó menedék,
a majdnem gyógyító... puha kéz.
Ihletadó Múzsa, 'kinek örök a csókja.
A bús szeretet okán
túl a szerelem fokán...trónol a költőkirály!

Mysty Kata : Higgy, és hogy bízz...!

Mysta Kata:
Higgy, és hogy bízz....

Bizton megtart egy szék téged?
Elhiszed-e?

Ha ráülsz, megbízol benne,
kiderül majd.

Önsúlyoddal ránehezedsz....
bizalommal!

Bizalmad az Isten felé..
hit a Széked;

Kőszikla - vár, erő, - kezes!
Telepedj Rá,

- Tedd összeset, - Rá - terhedet,
higgy, és hogy bízz....

Megtart a hited téged!
- Akkor megérted!

Mysty Kata : Ahogy

Mysty Kata : Ahogy...

A kék madár röpköd körül,
néha még mellém leül.
Szívem pitvarán...
emlék vizébe merül.
Nem száll el, - vár...
S ahogy lassulok,
titkon csak figyel már...
figyeli csendem,
s ahogy (el)merengek!

Mysty Kata : Elszerette

 

Mysty Kata : Csillagfényes

Csillagfényes

Varázsütés minden dal
a sűrű éjben,
telihold fénytüzében,
a sötétség tengerében.
Csillagkristályok
mint álomittas vágyak
haza találnak...
Szívrózsa örök dalát
dúdolni vágynak.
Csillagfényes éjszakán
álmok tüzén szárnyak.
mystykata

Mysty Kata: Csakis

Mysty Kata:
Csakis

az ég kékjét,
ragyogó fényét keresd!
Reméld -mindig- a napkeltét,
csak vele ébredést...
Ha sír is az egész világ,
- majd harmatra száll,
megtisztul nap nap után!
Dalod zengje csak a reggel
eljöttét, a Jó hírét...
Meglásd, reád is majd az vár!

Mysty Kata : Csokorba kötve


Mysty Kata: Csokorba kötve

Hozz virágot, egy csokorral,
kék és fehér a mindenem.
Nem kell egyéb, - légy velem,
légy és maradj - mellettem...
- Mindenem!

Szedd le őket az útszélről,
a mezőről, kérj a réttől!
Hadd érezzem az illatát,
vad a szomjam, - issza már...

Vad szomjam oly olthatatlan,
vágyam is elmondhatatlan.
Nagy csokorba kötve, - együtt,
szín-telt lesz majd az életünk.

Mysty Kata: Hozz virágot...

Hozz virágot, egy csokorral,
kék és fehér a mindenem,
Nem kell egyéb, légy velem...
légy és maradj mellettem...
- Mindenem!

Szedd le őket az útszélről,
a mezőről, kérj a réttől ...
Hadd érezzem az illatát,
és vad szomjam igya át.

Vad a szomjam olthatatlan,
a vágyam is elmondhatatlan...
Nagy csokorba kötve, együtt
legyen dísszé - az életünk.
mystyk

Mysty Kata: Jó veled

Mysty Kata
Jó veled....

Jó veled, - ezt éreznem...
Jó velem, - ezt érezned...
- Együtt lenni jó...
a "külön" - borzasztó -
Egymásért élni mindennél elébb való.
Fogni fáradt kezed,
érezni test-meleged,
együtt frisset lélegezni,
csak a jóra, szépre emlékezni.

Minden napot ünnepelni,
a perceket megbecsülni,
lépten-nyomon egymásra figyelni,
szeretetben, hitben glóriát érdemleni.
Emlékek hídján át előre tekinteni,
szemed sarkában a mosolyt fölfedezni,
Elfogadni azt, ami eztán vár reánk...
s hogy a félelem ne hasson soha át!

Mysty Kata : Homokfutás az életünk...

Mysty Kata
Homokfutás az életünk

Homokfutás az életünk,
Semmit meg nem érthetünk,
Csupán - tétlenül nézhetünk
meredve magunk elé.
Bár nyomokon lépkedünk,
hagyunk is magunk mögött.
A szél majd futóhomokkal
fedi be, - takargatván, sőt tudván igazán....
sorsunk csupán homok a szélviharban.
Építjük és le is romboljuk légváraink sorát,
amit majd egy kavargó örvény az égbe emel...
Homokfutás egy életen át...
Nem érted, - nem érthetem!
Nézem, - elnézhetem,
nézheted tétlen és tehetetlen.
Az ember mégis, mégis telhetetlen!

Mysty Kata: Legszebb szó a harangszó...

Mysty Kata
Legszebb szó a harangszó...

Legszebb szó a harangszó,
Úgy érzed, az égbolt szól.
Lelked mélyére ható,
Zengi dalát vallatón...
Üzenetet hallhatón...
- Új álmokat álmodón,
szent tüzeket csiholón,
mennyből angyalt rajzolón.

- Harangoznak - halljuk jól.
Szép hangzatos magyar szó,
anyánk hangját visszhangzó.
Mint a hárfa, s mint egy pánsíp - olyan jól!

Hozzánk hajol, hozzánk ér,
aprószentről dalt idéz..
Atyánk szavát hallatón
egy Hozzá szóló meghívó!

Legszebb szó a harangszó,
az életre biztató. Vele égi hárfa szól,
s a harangjáték, - kékre kék...
arany szólam égbe kél!
Bennünk cseng-bong, ott zenél,
Giling-galang dala Fény.
Szól a harang, vár az Úr...
eljön Ő is, leborulsz...

Mysty Kata: Élet

Élet,
hadd legyek rózsa
könyvedbe róva, vagy
inkább útjaidon szétszórva
az örök szeretet fakasztója!
mystykata

Fütyülni kék, Kedvesért!

Mysty Kata
Fütyülni kék, Kedvesért!

Naptól arany kikelet,
a hideg is kedvetlen.
A tél szokás nem enged,
meg is hátrál a meleg.
Nyitni kék "fütty- szerész"...
" Fütyülni kél - Kedvesért!
Nyitni kék mondd, hol a kék!?
Muzsikája zendülés...
az égen végig hófehér.
Kékbe hullón jól megfér...
Hűs illattal nyílni kész,
fényre szomjas, inni kér.
Természettel éled, - él!
Madárfütty ma a zeném,
- évmilliós szent beszéd:
Nyitnikék merj!Nyílni szép!
Örömtaps és Evoé!

Ötvenen, 60-an túl

Mysty Kata
Ötvenen 60-an 70-en túl

A jelen valósszám,
a múlt mese..,
a jövő...sorszám.

Az én ellenszegül,
a te kimerül,
az ő rajtad csak derül,
de a mi-re még
Fény terül, s pont kerül.

Ötvenen túl a póráz lazul,
a hang halkul,
a harag puhul,
a harc tovább dúl,
a gond válladra hull ,
s te állsz konokul.

Ötvenen túl
az igaz, még igazabb,
a hamis, még hamisabb,
minden tér végesebb,
az idő egyre tétlenebb...

Az élet szín és - játék,
benne - minden - ajándék.
(Az élet)Szobra áll, hát nincs vész.
De szikrája - hunyni kész.

Minden virág

Mysty Kata
Minden virág

Minden virág beszél,
valamennyi zenél...
bárki bármit beszél,
nekem - legszebb zeném.

Szegfű, rózsa, nárcisz,
színe sose számít...
Szála kettő, három,
szeretet és álom!

Szív a szívért áldoz,
mennyországot áthoz...
Virágnyelven elmond
akármit, s akárhol ..(minden olyan elvont ...)

Enyém voltál

Mysty Kata
Enyém voltál

Utamon kísértél, mégis
elhagytalak. Nem először
történt, ám visszasodort
a végzet újra, mert tudta...
mily' nagy szükségem van rád.

Éggel olvadt össze színed,
pergett rólad vizes bánat
összes mocska. A szél előtt
sem hajoltál meg, vigyáztad
féltőn a testem. Biztos fedél

maradtál a fejem fölött.
Hol hagytalak el most hirtelen?
Hittem, hogy kitartóan vársz ...
Magadra miért is hagytalak?
Nem vehetik el a "kincsemet!"

"Soha másét nem kívántam..."
Enyém voltál, - boldog birtokom!
Nem vigyáztam rád eléggé.
Ahogy Szent Péter az utolsó
útján, bár tettelek volna

egy szegény" ázott verébre..."
Nyeledben nem rejtettem el
vagyont én, mégis gazdagnak
éreztem veled magam.
Hol keresselek , merre, hol !?

Zuhog. - Verdes, csápol a hideg
eső ! Valahogy kerülj elő...!
- Kopott égszínkék esernyőm!

Áprilisi szél

Mysty Kata: Áprilisi szél

Az áprilisi szél terelget
újszülött örömöt, friss derűt...
átfonja a szomjas, bús Napot,
A csókot, a tőle lopottat...
elveti közénk, mint magot...
Fütyörészve aztán elballag,
éjjeli útján a sült" bolond,"
hátán hordozva egy csillagot!
Vaj' átviszik-e a hajnalok,
fényesednek-e a Nappalok?

Elengedlek

Mysty Kata: Elengedlek

Kimondjuk mi mind ezt a szót...
"elengedlek"...
Anyámnak kezét engedtem
el alig sietve
így könnyítve az útját,
- végtelenbe!
" örökül: a "Szeretetnek..."

Kimondjuk többször is ha kell,
- menj, gyermekem...
elengedlek. Hisz vissza nem
tartható az
- életutazó, s halandó!
Integetni...
szívből-valón, elragadón,
mint a mágnes,
vonzva, mégsem visszatartón.

Kimondjuk, bár oly iszonyú...
Menj, kedvesem...
menj, ha már vár az a másik!
Megtartani,
kár is,"már a szekér szalad.."
Integetni
szabad, ha szeretet enged
el lelketlent...